Azt senki nem vitatja, hogy a főváros tömeg-, pardon, az új trendi szóhasználatban közösségi közlekedés fejlesztésének az egyik leghatékonyabb módja a metróhálózat bővítése. Persze, nem Magyarországon lennénk, ha a politika még ebbe a látszólag tisztán szakmai kérdésbe is ne furakodott volna bele. Orbán Viktornak a még fel sem épített Nemzeti Színház "felrobbantása" mellett a másik legfontosabb intézkedése az új metróvonal építéséről kötött szerződés felbontása volt. Erre azonban ennyi év távlatából hivatkozni bajos, vagy legalábbis hatástalan. Igaz, az sem gyorsította fel a munkálatokat, hogy magukat civilnek mondó szervezetek némi túlzással minden utcasarkon igyekeztek megfúrni a beruházást. Némelyek e csoportok mögött a Fidesz árnyát vélték a fúrópajzsra vetülni. Mára azonban ezek a perek is nagyjából lezajlottak, így ezekre hivatkozni sem túlságosan elegáns. Most azonban mintha felgyorsulnának az események. Na, ne tessék örülni, nem az alagút építésére kirendelt masinák estek neki az altalajnak, hiszen, mint tudjuk, arra legfeljebb áprilisban kerülhet sor, de van már metróbiztosunk. Egyelőre túl sokat még nem lehet tudni a feladatairól, de nyilván azzal bízta meg Budapest első embere, hogy kemény kézzel irányítsa az építkezést. Feltehetjük a kérdést, hogy a biztos a legjobb megoldás? Rossznyelvek szerint ugyanis, ha valamit nem tudsz megoldani, alakíts bizottságot, vagy nevezz ki egy biztost. Egy biztos, a biztostól függetlenül a főváros népe és az aglomerációból bejáró dolgozó tömegek egyre türelmetlenebbek. Ma már Budapest biztosan a világ élvonalába tartozik, legalábbis, ami a közlekedési dugókat illeti. Ezért lenne nagyon fontos, hogy végre elkészüljön az a "dugóhúzó", ami legalább részben megoldaná ezt a lassacskán elviselhetetlen helyzetet. Már csak az a kérdés, hogy mikor készül el végre ez a célszerszám, amire idestova egy évtizede áhítozunk. Egy biztos, az ünnepélyes átadáson rengeteg öltönyhajtóka jelenik majd meg a jól megérdemelt medálért. Ha csak meg nem fúrják egymást.